Nekem sokat segített volna, ha találok olyan írást ami a csokifüggőségem legyőzését lelkiekben támogatta volna, de olyasmikre bukkantam csak hogy: " miért kéne róla leszokni" "meg bizonyított tény hogy a csoki egészséges" stb... Szóval egyedül maradtam a kínjaimmal. Azok akik azt hiszik, hogy nem csoki függők de szinte naponta esznek csokit, (és fogyasztanak cukrot) próbáljanak nem enni egy-két napig, majd meglátják miről beszélek! Én szörnyen imádtam a csokit, a Milka volt a kedvencem. Képes voltam egy ültő helyemben felfalni egy egész táblát. És persze annyira feldobott, jó kedvem lett tőle. Az íze, az állaga, és persze a beltartalma miatt. Az ízfokozók, a koffein, a cukor, fenil-etilamin (amfetaminhoz hasonó vegyület), és a teobromin megtették a hatásukat. Aztán persze hamar elmúlt a jó érzés, és újabb cukros dolog kellett, lehetőleg csoki. Ez legtöbbször úgy működött, hogy napi szinten ugyanabban az időben kívántam meg a csokit. Szóval az érzékeim rabja lettem.
LESZOKÁS:
I.
Nem ment könnyen. Azt hittem gyerek játék lesz, van annyi önuralmam, hogy megálljam a csokievést. Pofon egyszerű az egész. Persze nem így volt. Először nagyon rossz volt, de az elhatározásom olyan erős volt, hogy kibírtam egy hétig. Büszke is voltam magamra, de az édesség folyamatosan az agyamban járt, abban a bizonyos időpontban amikor megszoktam, hogy csokit eszem, aztán már szinte mindig. Folyamatosan csokit akartam. A hangulatom vészesen ingadozott, és rosszabb pillanataimban teljesen megkergülten, vagy épp lefáradtan bámultam a falat és hihetelen rosszul voltam. Sírni akartam, és persze csokit enni.
II.
Aztán jött az önbecsapás. Először diabetikus csokoládé, majd pedig csokirohamok formájában. Az előbbit falatozva hamar rájöttem, hogy semmiféle pozitív hatása nincs rám nézve, se nem pótolja a megszokott érzést, sem pedig használ az egészségemnek. A csokirohamok ez után jöttek. Ez abból állt, hogy felkerekedtem és irány a bolt. Megvettem a kedvencemet és boldogan megettem. Ekkor tökéletes megnyugvás és eufória kerített hatalmába. Ilyenkor mindig úgy voltam vele. "miért kínzom magam" " más is eszik csokit" " ennyi jár nekem" Feladva a próbálkozásaimat, ismét visszatértem a bűnös csokifaláshoz
III.
Már vegan értkezést követtem egy idje és egyre inkább a nyers koszttal ismerkedtem.Az első forduló pontot ami aztán a sikerhez vezető úton elindított az aszalt gyümölcsök jelentették. Elkezdtem a csokit sokféle finom aszalt dologgal pótolni. Ez bevállt de még mindig nagyon magas volt ezzel a cukorfogyasztásom. De legalább azt elértem, hogy immár csak koncentrált cukorfüggőnek tudhattam magam és nem csokimániásnak. Ekkor megismerkedtem a zöld turmixokkal, és egyre több és több nyers ételt fogyasztottam. Kezdtem jobban érezni magam. Kipróbáltam sok íncsiklandó új nyers édességet, és kreatívkodtam. Jó úton haladtam a felé, hogy régi mániákusságomat leküzdjem, hiszen egyre kevesebb édes dolgot kezdtem fogyasztani, azok is főleg gyümölcsök voltak, ritkán pedig amikor nagyon rám tört aszalt gyümölcösket, vagy valami fantasztikus nyers kreációt. Aztán kirpóbáltam a nyers csokit. Nyers kakaóporból, karobból, kesudióból, kakaóvajból, és kókuszszírból. Sokkal de sokkal jobban ízlett mint bármilyen más csoki amit valaha ettem. Ez nem okozott problémát. De csak ritkán fogyasztom, hiszen már nem kívánom annyira.
Ádáz csokiszörny
IV.
Most már elmondhatom hogy 80%-ban nyersen táplálkozom, és legyőztem a csokiszörnyet. Most már úgy vagyok vele, hogy nem kívánom azt a szörnyen édes, eszéségtelen masszát amit csokin néven eladnak. Előfordul, hogy megveszek magamnak egy csokit, (néha én sem tudok kibújni a reklámsortűz alól) de az a kibontása utána kukában végzi. Nem egyszer voltam már így... Azt hiszem ez két dolog miatt van, egyrészt mert tudom, hogy esetleg visszaesehetnék és nem akrok, másrészről nem akarom saját magam becsapni azzal hogy "ennyi nem fog megártani", és utána bűntudatom is lenne XD.
